Keskustelu:OT-810

Wikipediasta
Siirry navigaatioon Siirry hakuun

Lupaava artikkeli keskustelu[muokkaa wikitekstiä]

Tämä osio on arkisto. Älä muokkaa tätä osiota.

Lupasin etten esitä suositelluksi sivuksi yhtään Tatraa vähään aikaan, mutta kierrän tämän esittämällä puolitela-ajoneuvoa, jonka valmistuksessa Tatralla on ollut tietty osuus. Jään odottamaan huomioitanne artikkelista. --Gwafton 4. kesäkuuta 2010 kello 14.01 (EEST)[vastaa]

Hm hm... kaksi lähdettä ja aika lyhytkin on, mutta toisaalta, kuinka paljon tällaisesta aiheesta on järkevää vaatia. Perustiedot tässä varmaan on ja viitteet kunnossa, kuva ja mallinekin on, joten eiköhän tämä sentään lupaavaksi mene.--Tanár 5. kesäkuuta 2010 kello 22.29 (EEST)[vastaa]
Kannatan lupaavaksi; arkistoin keskustelun ja merkkaan. --Zache 6. kesäkuuta 2010 kello 22.28 (EEST)[vastaa]


OT-810 (Obrněný Transporter-810) egy csehszlovák páncélozott féllánctalpas lövészpáncélos. A német SdKfz251 alapján tervezték. 1959-1980 szolgált csehszlovák fegyveres erőknél. Más Varsói Szerződés országaiban, azonos rendeltetésű BTR-152-öt használták. [1] Tartalom 1 Háttér 2 Prototípusok 3 Műszaki adatok 4 Kezelés 5 Források 6 Lásd még 7 Külső hivatkozások [Szerkesztés] Háttér

A második világháború alatt a cseh gyárak is segítették a német háborús erőfeszítéseket. A Škoda Plzeň és Česká Lípa gyárában készültek SdKfz 251 páncélkocsik és alkatrészeik. Ezek a gyárak nem semmisültek a háború során meg a ezért háború után magánkézbe kerültek és a gyártás tovább folytatódhatott. [Edit] Prototípusok

1952-1953 Tatra kifejlesztett egy prototípust, amely alapja az SdKfz 251 C variánsa volt. Ebből a prototípusból két darab készült. Az eredeti benzines Maybach motor helyett léghűtéses hathengeres dízel motor kapott amely Tatra T912 és Praga V3S-es teherautókban is használtak. A csapatpróbákon végzett tapasztalatok alapján számos javítást eszközöltek a járművön. A fülkéjének teteje eredetileg nyitott volt így a mérnökök felismerték hogy járművet teljesen védetté kell tenni. Ezért bepáncélozták a tetőt is a nagyobb védelem érdekében. A tetőlemezen kialakítottak búvónyílást is hogy ezen keresztül a parancsnok használni tudja 7,62-es kaliberű géppuskát vz.52, amely később vz.59 változatra cserélték. A motor nem bizonyult túl hatékonynak, ezért helyette egy Tatra T138-as teherautó a T928-3-típusjelzésű léghűtéses V8-as dízel motorját használták. Az eredeti német felépítmény maradt csak a test néhány részén végeztek apróbb módosításokat. Ilyen volt például az oldalakon kialakított lőrések amely nem befolyásolta a jármű eredeti megjelenését. A jármű sorozatgyártása 1959 őszén kezdődött a szlovák Detvassa városában. [Edit] Leírások

A sorozatgyártású modell erőforrása a Tatra T138-as teherautó a léghűtéses V8-as T-928-3 motorját kapta. A vezető és parancsnoki ülések elől egymás mellett helyezték el míg a hátsó padokon további 10 katona fért el. A két első ülést hátrafelé is el lehetett forgatni. A kültéri levegő szűrőkön keresztül juttatták járműbe ami védelmet nyújtott a por és gázok ellen. A személyzet hátul a kétszárnyú ajtón keresztül tudta elhagyni a járművet. [2] A kisebb fordulásokat kormánykerék elfordításával az első kerekekkel végezték, de a nagyobb fordulókhoz a lánctalpak fékezésével segítették a fordulást. Első tengelyt tömörgumi futófelülettel, laprugók és hidraulikus lengéscsillapítókkal látták el. Hátul lánctalpas volt, torziós rudas felfüggesztéssel. A jármű 3 000 kg vontatmányt is képes volt elhúzni. [Szerkesztés] Használat

OT-810 lövészpáncélost gyalogság ígényeinek megfelelően alakították ki. 320 darab OT-810/R2 és OT-810/R3, építettek páncélozott zászlóaljak parancsnokainak használatra. Ezen túlmenően, 20 darab került oktatási célokra. 1962-ben, ezeket a járműveket is felszerelték fegyverekkel. Az újabb OT-62 és OT-64 páncélkocsik bevezetésével az alap OT-810 megváltozott feladatkörben kezdték el használni. Körülbelül 60 darabot átalakítottak OT-810D könnyű páncélelhárító páncélkocsinak, amely a tetején vz.59A típusú, 82-es kaliberű hátrasiklás nélküli ágyú hordozott. Az ágyúhoz 30 darab lőszert tudott magával vinni. A személyzet 4 főből állt vezető és parancsnok elől, míg a irányzó és töltő hátul kezelte fegyvert. Az utolsó példányok 1995-ig szolgáltak a Cseh fegyveres erőknél.